Móricz János felfedezései

Aki a magyarság keleti nyomait kutatja, az előbb vagy utóbb találkozhat Móricz János nevével is. Na, nem azért, mintha ő is a keleti füves pusztaságon (a sztyeppén) vándorló ősök nyomába eredt volna. Nem bizony, ő nyugat felé ment. Igaz, ha másként közelítem meg a dolgot, akkor úgy is be lehet állítani, hogy még keletebbre ment, így érkezett (érkezhetett) nyugatra. Ebben számomra leginkább az érdekes, hogy tényleg voltak (korábban) olyan elméletek – talán 40-45 évvel ezelőtt olvastam valahol, valamiben – hogy a keleten vándorló népek egy része száraz lábban átkelhetett a Bering- szoroson az amerikai kontinensre!

Ha valaki a magyarság történetével, keleti vándorlásaival foglalkozik (vagy csak érdeklődik a történelem iránt) mindenképpen kell, hogy ismerjen néhány magyarországi szerzőt, illetve azok munkásságát. Györffy György is ezek közé tartozik, bár nem feltétlen kell mindenben egyet érteni az álatala leírtakkal, azért csak ismerkedjünk meg vele!

GYÖRFFY GYÖRGY

Magyarok a steppén. Magyarok és elődeik, I.

Napjainkban szemlélői vagyunk egy nagy múltra visszatekintő nézet, a kettős vagy többszörös honfoglalás elmélete megelevenedésének.

Nem szoktam vele dicsekedni, de sok dolog eltűnt, vagy elkallódott az utóbbi 20 évben, a kötözéseim során… Így például régi újságjaim, folyóirataim, könyveim egy része is. Főleg azokat sajnálom, amelyekben egykor írásaim jelentek meg. Utólag belátom nagy hiba volt, hogy nem gyűjtöttem, nem tettem félre azokat az újságokat, folyóiratokat, könyveket, amelyekben a munkáim (írásaim, publikációim) megjelentek. Ennek köszöntem például, hogy nemrég egy (gyerekeim korabéli) emberke Magyarországról azzal vádolt, hogy úgymond tulajdonképpen nem is léteznek publikációim, holott (minden szerénytelenség nélkül) „Dunát lehetne rekeszteni” velük!

A magyar Belső-Ázsia kutatókat általában nem övezte dicsfény. Munkásságukról külföld alig szerzett tudomást, és eredményeiket gyakran idegen kutatók sajátították ki. Nekünk magyaroknak azért volt kulcsfontosságú Belső-Ázsia kutatása, mert e nélkül sem őstörténetünk, sem magyarságunk nem érthető meg.

Sajnos a technika időnként már kifog rajtam, ezen kívül mostanában (főleg az aprólékos kutatómunka, az egyeztetések, ellenőrzések, pontosítások, vagyis többnyire csupa kevésbé látványos elfoglaltság miatt) kevesebb időm jut arra, hogy ide újabb anyagokat töltsek fel... Pedig lenne bőven mit!

Éppen ezért az javaslom, akit esetleg érdekel, hogy mit írt pl. Ibn Battúta a keleti magyarokról, keresse fel az alábbi webhelyet:

MUSZLIM TUDÓSOK - TUDÓS MUSZLIMOK (2)

tp://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=100848

HÁNY MAGYARORSZÁG IS VOLT RÉGEN?

 

 

Az elfeledett keleti magyarság kutatója minduntalan szembetalálja magát azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen hány Magyarország is volt régen. A hazai keresztény-zsidó (orientalista vagy hitetlen) történészek, kutatók többsége vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a felvetéssel, vagy ügyesen megkerüli a kérdést. Sőt, magát a kérdésfelvetését is! Pedig ennek a dolognak a tisztázása nélkül nem érthetjük igazán mit is jelent a keleti magyarság, tágabb értelemben, az elfeledett keleti magyarság fogalma.

Sajnos – úgy tűnik - a technika kifogott rajtam! Nem tudtam feltölteni ide amit szerettem volna, ezért nem tehetek mást, minthogy itt ezen az oldalon teszem közzé azokat a linkeket, melyek segítségével (remélhetően) meg lehet majd nézni az alábbi előadást.Kipróbáltam: a keresőbe be kell másolni a linkeket, és valóban megjeleníti az oldalt. Nézhető a film. Nem tudom miért ugyanezeket a linkeket a Network ne fogadja el. Hibát jelez!

Tehát…

Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén

Bíró András Zsolt antropológus előadása (2009) 1.

Az Oszmán Birodalom korabeli térképe - benne a Hódoltsággal.

Manapság egyre több olyan bizonyíték kerül elő, ami igazolja, hogy hosszú évszázadokon keresztül a magyarországi történészek, társadalomkutatók, illetve más tudományágak művelői is félrevezették az ország lakosságát, becsapták a hozzájuk képest kevésbé tájékozott jónépet. Megtehették, hiszen miközben az ország lakóinak döntő többsége mással volt elfoglalva (szántott - vetett - aratott, vagy éppen másutt dolgozott, hogy a saját és mások megélhetését biztosítsa), csak keveseknek adatott meg, hogy a régmúlt eseményeivel és azoknak magyarázatával foglalkozzanak.

„Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” – azt hiszem így szól az a vers, amit nagyon-nagyon régen, talán 45-50 éve is van már, hogy otthon Magyarországon tanultam. Ősz volt akkor is, mint most. Odakint hideg esők áztatták a földeket, és én hatalmas fekete gumicsizmában hordtam egy fedett helyre a répát, vágtam apró darabokra az állatainknak. Ez volt az iskola utáni munkám. Tíz, tizenegynéhány évesen. Közben memorizáltam a verset, amit lám talán még ma is pontosan tudok.