A KELET ELFELEDETT KUTATÓJA

Széchenyi Béla

Sok neves magyar keletkutatót ismer a magyar történelem. Közülük is egyik legkiemelkedőbb – ám valószínűleg méltatlanul elfeledett személyiség - Széchenyi Béla.

Róla már tettünk említést e honlapon és kértük azokat, akik valamilyen információval rendelkeznek a nagy magyar munkásságáról, segítsenek ki bennünket. Most íme kiegészítés a témához, azt hiszem mindnyájunk tanulságára, hogy tudjuk MAGYARJAINK  között is volt/ és van számos kiemelkedő tudós, kiművelt elme, kiknek életútját, sorsát tanulmányozni a mostani (erkölcsileg, gazdaságilag, tudatilag)  szinte végletekig lerontott magyar hazában minden hazafi elemi kötelessége és halaszhatatlan feladata!

Széchenyi Béla (gróf)

(1837. február 3., Pest -- 1918. december 2., Budapest)

Földbirtokos, földrajzi utazó Kelet-Ázsiában, a "legnagyobb magyar", Széchenyi István fia. Tanulmányait Berlinben és Bonnban végezte. Nagy hatással volt rá édesapja, akinek 1849 utáni abszolutizmusellenes törekvéseit bátran támogatta.

1855-1857-ben bejárta Angliát, Franciaországot és Itáliát. 1858-ban Zichy Jenő társaságában a Balkán országait és a görög szigetvilágot kereste fel, 1862-ben Károlyi Gyulával utazott az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába. 1865-1870 között négy ízben szervezett oroszlánvadászatokat Afrikában.

1877. decemberében a Polluce nevű osztrák gőzösön, egy kutatócsoport élén indult el Triesztből Bombay felé. A tudományos expedíció eredeti célja Belső-Ázsia tanulmányozása volt. Útitársai Gustav Kreitner osztrák térképész tiszt, Bálint Gábor nyelvész és Lóczy Lajos geológus voltak. 1878 februárjában eljutottak Szikkim, Bhután és Tibet határvidékére, felkeresték az Irrawaddy deltáját, majd Jáva tűzhányóit tanulmányozták. Innen Szingapúron át Hongkongba, majd Sanghajba hajóztak. 1878 nyarán Kreitner társaságában külön utazást tett Japánban, eljutottak a legészakibb szigetre, Hokkaidóra is. Tokió közelében megmászták a 3776 m magas Fudzsijamát. Feltehetően ő volt az első magyar, aki feljutott a japánok szent hegyére. Sanghajba való visszatértük után a gróf Pekingbe utazott, hogy a kínai hatóságoktól megszerezze a Tibetbe való utazáshoz szükséges engedélyt. Japáni és pekingi távollétében a Sanghajban maradt Lóczy a Jangce deltavidékét tanulmányozta, Bálint pedig visszaindult Magyarországra.

Az expedíció hazatérte után a tudományos anyag, az úton gyűjtött kőzet- és kövületminták feldolgozását kéttucatnyi tudós végezte el. A Széchényi Béla vezette expedíció legfőbb haszna az volt, hogy lehetőséget nyújtott Lóczy Lajos rendkívüli geológusi tehetségének kibontakozásához. Az expedíció során tett felfedezésekről szóló kiadványok költségeit Sz. B. fedezte. Az eredmények nyomán Sz. B. is számos kitüntetésben részesült. 1880-ban tagja lett az MTA-nak. 1901-ben koronaőrré nevezték ki, 1904-ben a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagjául választotta.

Művei:

·                     Amerikai utam, Pest, 1863.,

·                     Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredménye, 1877-1880, I-III. (Lóczy Lajossal közösen), Budapest, 1890-1897.,

Irodalom:

·                     Lóczy Lajos: Széchenyi Béla, Az MTA Emlékbeszédei, XVIII.

Forrás:
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 357. o.]

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/s/szechenb.htm

Széchenyi Béla magycenki síremléke...