HÁNY MAGYARORSZÁG IS VOLT RÉGEN?

 

 

Az elfeledett keleti magyarság kutatója minduntalan szembetalálja magát azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen hány Magyarország is volt régen. A hazai keresztény-zsidó (orientalista vagy hitetlen) történészek, kutatók többsége vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a felvetéssel, vagy ügyesen megkerüli a kérdést. Sőt, magát a kérdésfelvetését is! Pedig ennek a dolognak a tisztázása nélkül nem érthetjük igazán mit is jelent a keleti magyarság, tágabb értelemben, az elfeledett keleti magyarság fogalma.

Sajnos – úgy tűnik - a technika kifogott rajtam! Nem tudtam feltölteni ide amit szerettem volna, ezért nem tehetek mást, minthogy itt ezen az oldalon teszem közzé azokat a linkeket, melyek segítségével (remélhetően) meg lehet majd nézni az alábbi előadást.Kipróbáltam: a keresőbe be kell másolni a linkeket, és valóban megjeleníti az oldalt. Nézhető a film. Nem tudom miért ugyanezeket a linkeket a Network ne fogadja el. Hibát jelez!

Tehát…

Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén

Bíró András Zsolt antropológus előadása (2009) 1.

Az Oszmán Birodalom korabeli térképe - benne a Hódoltsággal.

Manapság egyre több olyan bizonyíték kerül elő, ami igazolja, hogy hosszú évszázadokon keresztül a magyarországi történészek, társadalomkutatók, illetve más tudományágak művelői is félrevezették az ország lakosságát, becsapták a hozzájuk képest kevésbé tájékozott jónépet. Megtehették, hiszen miközben az ország lakóinak döntő többsége mással volt elfoglalva (szántott - vetett - aratott, vagy éppen másutt dolgozott, hogy a saját és mások megélhetését biztosítsa), csak keveseknek adatott meg, hogy a régmúlt eseményeivel és azoknak magyarázatával foglalkozzanak.

„Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” – azt hiszem így szól az a vers, amit nagyon-nagyon régen, talán 45-50 éve is van már, hogy otthon Magyarországon tanultam. Ősz volt akkor is, mint most. Odakint hideg esők áztatták a földeket, és én hatalmas fekete gumicsizmában hordtam egy fedett helyre a répát, vágtam apró darabokra az állatainknak. Ez volt az iskola utáni munkám. Tíz, tizenegynéhány évesen. Közben memorizáltam a verset, amit lám talán még ma is pontosan tudok.