"...vannak adataink, hogy Biljár környékén valóban laktak is keleti magyar közösségek, méghozzá már jóval Julianus ide érkezése előtt is. 1974-ben ugyanis a várostól nem messze lévő Bolsie Tigani falu határában olyan temető sírjai kerültek elő, amelyek keleten a legközelebb állnak a honfoglaló magyar temetkezésekhez. Mindkét helyen szinte azonosak az ún. részleges lovastemetkezések [...] Hasonló ezüstszemes halotti szemfedő volt az elhunytak arcán, s még számos más részlet is egyezik, ami azt jelenti, hogy szinte azonosak voltak a két népesség halottas szokásai és hitvilága is.

BOSSZANTÓ KELLEMETLENSÉG

Az internet jó dolog! Mert segítségével meglehet számos hasznos dolgot (gondolatot, információt) osztani másokkal. Elvileg… gyakorlatilag viszont talán kevésbé lehet annak nevezni, ha az ember szembesül azzal, hogy például a „saját” oldalára feltöltött videók egyszer csak (mindenféle előzetes bejelentés, értesítés nélkül) eltűntek. Ez történt itt velünk is…

Jelenleg ezek a videók már nem érhetők el:

Üzbég konyha, Hagyományos Kazakh kultúra (2), Csodálatos Türkmén kultúra (1), Csodálatos  Baskír kultúra (1), Kalmük kultúra ( 1), Hagyományos Kirgiz kultúra (1), Csodálatos Ujgur kultúra (1), Csodálatos Nogaj kultúra (1), Csodálatos Török kultúra )1), A Volgai Tatárok Kultúrája (1), Csodálatos Üzbég Kultúra (1), Csodálatos Karakalpak Kultúra (1), Mongol Nomádok hagyományos kultúrája (1), Csodálatos Kazakh kultúra (1)

Ezek a videók eredetileg a You-Tube-ról lettek feltöltve, de úgy tűnik valaki (aki nyilván kevésbé szereti a keleti népek kultúráját) letörölte onnan.

A keleti magyarság legnyugatibb csoportját a csángók alkotják. Róluk elég sokat (de talán mégsem eleget) tudunk. Tudjuk például, hogy mikor és miért költöztek a többiektől keltebbre, Moldvába. Azt is látjuk, hogy a nyugatabbra élő magyarság bizony róluk is meg-megfeledkezett, aminek az lett a következménye, hogy egy másik nyelvi közegben magukra maradtak. Kész csoda, hogy nyelvüket, szokásaikat, kultúrájuk nagy részét még is nagyrészt megőrizték.

Domokos Pál Péter, aki sokat kutatta a moldvai csángó magyarok sorsát, életét; utal arra, hogy „Nem tehető fel, hogy a magyar nép az utolsó emberig elhagyta volna régi szálláshelyeit…” Tehát, aki ott keresgél ezeken a régi helyeken, minden bizonnyal találhat erre utaló, erre vonatkozó nyomokat.

A Napkút Kiadónál megjelent Ajbolat Kuskumbajev (43): „Magyarok Keleten és Nyugaton” című könyve.

Amikor megkapta a kiadótól könyvének elektronikus változatát, a szerző a következőket írta válaszul:

„– Köszönöm, hogy a kiadó vette a fáradtságot, és megjelentette a könyvemet. Jómagam keleti magyar származású vagyok. A munkát, amit csak most kezdtem el, teljes erőmmel folytatni fogom.”

Kuskumbajev apja gyerekkorában gyakorta mondogatta a családjának a következőket:

„– Mi nem vagyunk kazakok; mi nem vagyunk kipcsakok; mi mások vagyunk: magyarok vagyunk!”

A szerző azért lett történész, hogy a magyar-kipcsak törzs eredetét kutathassa.

Könyvismertető

Eddig nem nagyon kényeztettük olvasóinkat a különféle (a témába vágó) könyvek alaposabb bemutatásával. Most (némileg ezt pótolva) új sorozatot kezdünk és igyekszünk bemutatni minden olyan könyvet, amiről ismertető jelenik,  vagy jelent meg a közelmúltban. Tesszük ezt akkor is, ha esetleg a könyv tartalmával, vagy annak egyes részleteivel nem értünk egyet. Tesszük ezt azért is, hátha akad olyan, akinek véleménye, vagy valami hozzáfűzni ( vagy kiegészíteni) valója van az adott témában.

Életfát küldtek a kazakh rokonoknak, a kipcsák madjaroknak

Útnak indult az a kilenc méter magas életfa, amelyet magyar és kazah kormánytagok, valamint a Magyar-Turán Alapítvány képviselőinek jelenlétében avatnak fel június 3-án Kazahsztánban – közölte a Magyar-Turán Alapítvány. A tájékoztatás szerint az akció szorosan kapcsolódik a magyarokkal rokon keleti népek hagyományos törzsi gyűléséhez, a Kurultajhoz, amelynek idei fővédnöke Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke.

A magyar Belső-Ázsia kutatókat általában nem övezte dicsfény. Munkásságukról külföld alig szerzett tudomást, és eredményeiket gyakran idegen kutatók sajátították ki. Nekünk magyaroknak azért volt kulcsfontosságú Belső-Ázsia kutatása, mert e nélkül sem őstörténetünk, sem magyarságunk nem érthető meg.

Sajnos a technika időnként már kifog rajtam, ezen kívül mostanában (főleg az aprólékos kutatómunka, az egyeztetések, ellenőrzések, pontosítások, vagyis többnyire csupa kevésbé látványos elfoglaltság miatt) kevesebb időm jut arra, hogy ide újabb anyagokat töltsek fel... Pedig lenne bőven mit!

Éppen ezért az javaslom, akit esetleg érdekel, hogy mit írt pl. Ibn Battúta a keleti magyarokról, keresse fel az alábbi webhelyet:

MUSZLIM TUDÓSOK - TUDÓS MUSZLIMOK (2)

tp://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=100848

Magarok Nepálban

 Írtam levelet egy Magyarországon élő nepáli fiatalembernek. Magyar lányt vett feleségül, gondoltam biztos sokat tudhat (vagy legalábbis halott valamit) a nepáli magarokról. Ezt a választ kaptam: „Magar egy nepáli népcsoport neve. Igen, hallottam róla, sokan gondolják, hogy esetleg valami rokonság lehet köztük és a magyarok között.” Ennél azért kicsit többre számítottam!

Bár nekem nem kutatási területem a „nepáli magarok = magyarok(?)” mégis összegyűjtöttem némi információt.

A magyarság vándorlása a keleti füves pusztákon - honfoglalók, lemaradók...

►    A honfoglalást követően először egy Ottó nevű szerzetes kereste és találta meg a Kaukázus környékén még hátra maradt magyarokat.

►    Később, 1235-36-os útja alkalmából Juliánusz barát jutott el a keleten – a Volga-Káma vidékén – maradt magyarokhoz. A még magyarul beszélő törzsektől fontos értesüléseket kapott egy várható mongol támadásról.

►    De a krónikák beszámolnak arról is, hogy a 10.