Az európai és ázsiai népesség keveredésére találtak bizonyítékot katalán kutatók Mongóliában, az Altáj-hegység keleti vonulataiban.

A Barcelonai Autonóm Egyetem (Universitat Autonoma de Barcelona, UAB) munkatársai állításuk szerint először tudják tudományosan igazolni, hogy a több mint kétezer éve élt szkíta harcosok genetikai állományában az európai és az ázsiai népek genetikai öröksége keveredett egymással. Ez az Altáj-hegység keleti vidékén történhetett, Mongóliában.

Új elméletet alapoznak meg a genetikai adatok

A kutatók a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban azt állítják, hogy a korábbi elméletekkel szemben nem az európaiak kelet felé tartó migrációja okozta a keveredést, ez inkább a közép-ázsiai népesség demográfiai növekedésével magyarázható.

A szkíta kultúra technikai fejlesztései pedig - amelyet valóban az ázsiaiak vettek át az európaiaktól - elősegítették azt az expanziót, amelyet alapvetően az ázsiai népesség növekedése váltott ki.

Korábban választóvonal volt az Altáj

Az Altáj-hegység Közép-Ázsiában húzódik, nyugati fele nagyrészt a mai Oroszország és Kazahsztán területén található, keleti vonulatai pedig Mongólia és Kína részét képezik. Történelmileg a közép-ázsiai sztyeppe régóta folyosót alkotott az ázsiai és európai népesség vándorlásai számára. Manapság is népek igen változatos sokasága található ezen a területen.

Az ősi időkben azonban a katalán kutatók szerint az Altáj-hegység vízválasztó volt az európai és az ázsiai népek között, ugyanis a sztyeppe közepén helyezkedik el. Ettől nyugatra európai, keletre pedig ázsiai népesség élt évezredeken át. Most az UAB kutatói, azon belül is a Miquel Crusafont nevét viselő Katalán Paleontológiai Intézet és az Evolúcióbiológiai Intézet munkatársai (UPF-CSIC) fényt derítettek arra, hogyan alakult az európai és az ázsiai népesség keveredése.

A mitokondriális DNS-t vizsgálták

Az UAB paleogenetikai laboratóriumában a kutatók a mitokondriális DNS-t elemezték az Altáj vidékéről származó leletekben. A mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik, és képes kimutatni őseink láncolatát ezen a vonalon. A DNS-t 19 bronzkori (i. e. 10-7. századi) és vaskori (i. e. 7-2. századi) csontvázból nyerték ki. Ezek az Altáj mongóliai vidékéről származó leletek voltak, amelyeket hét évvel ezelőtt fedeztek fel.  Ekkor szkíta harcosok sírjaira bukkantak a környéken, méghozzá az elsőkre Kelet-Ázsiában.

A 2005 és 2007 között európai és mongol kutatók által felderített, fagyott, mumifikálódott maradványok - több mint húsz sírt tártak fel - alkalmasak voltak genetikai vizsgálatok elvégzésére is. Régészetileg a sírban talált tárgyak és a szintén elföldelt lovak igazolták, hogy szkítákról van szó. Mindez azért volt rendkívül érdekes, mert korábban Mongóliában nem bukkantak ilyen sírokra, csak az Altáj nyugatabbi részein.

Tökéletes ötvözetet alkottak a szkíták

A szkíta indoeurópai nép volt, amely nomád pásztorkodással és lótenyésztéssel foglalkozott. Végigvágtattak a i. e. 7-2. század között az eurázsiai sztyeppéken, egészen a Kaszpi-tengertől (tótól) az Altáj-hegységig. (Legalábbis ennyit tudtak róluk korábban a források.) Elsősorban Hérodotosz görög történetíró forrásmunkáiból értesülhetett tetteikről az utókor.

A katalán kutatók a genetikai elemzésekkel most azt mutatták ki, hogy a vaskorban a szkíták tökéletes ötvözetét alkották az európai és az ázsiai népességnek: a szkíta kultúra Altáj-hegységbeli képviselőinek a genetikai állományában ugyanis pontosan 50-50 százalékos arányban találtak európai és ázsiai leszármazási ágakat. Ez a mitokondriális DNS leszármazási vonalainak és szekvenciáinak elemzéséből derült ki.

A keveredés keletebbre történt, mint eddig hitték

A mostani felfedezés azért jelentős, mert korábban az Altáj-hegység nyugati vonulatainál (a mai Oroszország és Kazahsztán területén) élő népességben csak európai, a keleti, mongóliai részeken élőknél pedig csak ázsiai leszármazási vonalakra bukkantak a kutatók. Vagyis eddig nem találtak genetikai keveredésre utaló nyomokat.

Mindennek fényében a mostani eredmények a kutatók szerint rendkívül értékes információt nyújtanak a közép-ázsiai sztyeppék népeit illetően. E népek változatossága ugyanis ma éppen az európaiak és az ázsiaiak keveredéséből alakult ki. A kutatók most azt feltételezik, hogy a keveredés éppen itt, az Altájban történhetett meg több mint kétezer évvel ezelőtt. Az Altáj két végén élő, egyaránt helyinek minősülő lakosság keveredett össze a hipotézisük szerint. Mindez egybeesett a szkíta kultúra kiterjedésével, amely nyugatról érkezett - vélekedik Assumpció Malgosa, aki a biológiai antropológia professzora az UAB-on, és a kutatás koordinátora.

A szkíták kevertsége már korábban is ismert volt

A szkítákról már korábban is tudták, hogy az első kevert nép lehetett ázsiai és európai elődei révén. Ugyanakkor korábban csak az Altájtól nyugatabbi népességüket elemezték genetikailag. Eszerint a nyugatról keletre vándorlás okozta a keveredést. A mostani kutatás viszont azt sejteti, hogy a keveredés az Altáj keleti vidékein történt meg az ázsiaiak és az európaiak között, ráadásul a kapcsolat még a vaskor előtt jött létre. A keveredés előtt pedig a két népesség még a hegység két oldalán helyezkedett el.

A tanulmány azt is sejteti, hogy az ázsiai népesség vette át a nyugatról jövő szkíta kultúrát, amely mind technológiájában, mind társadalmi berendezkedésében fejlettebb volt az övékénél. Ez demográfiailag rendkívül kedvezőnek bizonyult, és ez vezetett terjeszkedésükhöz és az európai népekkel való kapcsolatuk kialakulásához.

http://richpoi.com/cikkek/tudomany/megfejtettek-a-szkitak-eredetenek-rejtelyet.html