Könyvismertető

Eddig nem nagyon kényeztettük olvasóinkat a különféle (a témába vágó) könyvek alaposabb bemutatásával. Most (némileg ezt pótolva) új sorozatot kezdünk és igyekszünk bemutatni minden olyan könyvet, amiről ismertető jelenik,  vagy jelent meg a közelmúltban. Tesszük ezt akkor is, ha esetleg a könyv tartalmával, vagy annak egyes részleteivel nem értünk egyet. Tesszük ezt azért is, hátha akad olyan, akinek véleménye, vagy valami hozzáfűzni ( vagy kiegészíteni) valója van az adott témában.

Az azeri akadémikus és magyar kutatótársa, aki több mint 3 évet töltött Azerbajdzsánban, egy minden eddiginél nagyobb és egyben mindent eldöntő, történelmi jelentőségű dupla szenzációval álltak elő, amiből az egyik maga a "hiányzó láncszem".

Olyan "új", teljesen egzakt adatoknak vannak a birtokukban, melyek cáfolhatatlanok - hatásukra alapjaiban kell majd újraírni a tankönyveinket a magyar őstörténet vonatkozásában.

Németh Gyula kihasználva az azerbajdzsáni forrás ismeretlenségét, egy tripla-hamisítást hajtott végre a Derbendnámé n, mert tudatában volt annak, hogy Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar forrásadatai szempillantás alatt döntenék romba az egész finnugor-légvárat. A két szerző egymástól látszólag függetlenül, két külön szálon futó kutatási eredménye egy ponton tökéletesen keresztezi egymást...

A magyar történészek előtt is ismert és elfogadott, hogy a 950-es években Bíborbanszületett Konsztantinosz által leírt Perzsia vidékére szakadt "szavárd-magyarok" azonosak a 750-es években a mai Azerbajdzsán területén hirtelen felbukkanó "szevordi" népcsoporttal. Ezt a szevordi népcsoportot gyakorlatilag a világ teljes szaktörténész gárdája (köztük az MTA is) azonosítja az "Levédiából?!" Perzsiába (Dél-Kaukázusba) költözött szavárd-magyarokkal, amit jelölnek is minden egyes akadémia térképen.
Mindenki meg van róla győződve, hogy az ottani magyarok a XIII. esetleg a XIV. században nyomtalanul beolvadtak az azerbajdzsáni népességbe.
Pedig nem így van, csak a II. világháború német és magyarellenes szovjet politikának a következményeként a "madzsar" (=magyar) nevet törölték a falu nevéből.

Egyetlen egy történész sem értette, hogy Levédiából hogyan kerülhettek magyarok Azerbajdzsánba már 750-ben, amikor a besenyők csak 894-ben lépték át először a Volga vonalát, és soha korábban nem találkozhattak magyarokkal...
Így aztán a "legnagyobb akadémista" történészeink, Györffy Györgytől Czeglédy Károlyon át Dümmerth Dezsőig futószalagon kezdték gyártani a különböző elméleteket, hogy letolják 750-re a magyarok Perzsiába költözését, mert az egy abszolút biztos adat. Kivétel nélkül mindegyikőjüknek beletört a bicskája, mert mindenáron északkeleten, Baskíria irányában keresték a megoldást, és ezért nem is találhatták meg. Ennélfogva mind a mai napig van egy hihetetlen ellentmondás, amire senki nem tudott magyarázattal szolgálni; pedig a megoldás nagyon egyszerű és kézenfekvő, csak nem tudnak róla Német Gyula tripla hamisításának az eredményeként.

Létezik egy teljesen hiteles ősi derbenti forrás, ami a napnál is világosabban leírja, hogy a VI. században Hoszrau Anósírván szaszanida nagykirály Dagesztán területén felépítteti "Kicsi (!!!) Madzsar" és "Ulu Madzsar" városokat, amik önálló uralkodókkal rendelkeztek, és a perzsa birodalom vazallusai voltak.
Legközelebb még egyszer és utoljára a 722-es nagy kazár-arab háború kapcsán írnak a két magyar városról, amikor már a kazár kagán szövetségesei voltak.

Mit bizonyít ez?

Azt, hogy mi, magyarok tényleg hunok vagyunk, ugyanis azt nem is vitatja senki és teljesen ismert tény, hogy ugyan ebben az időben, pontosan ugyanitt, az Északkelet-Kaukázusban létezett a hun királyság.

Kizárólag a tényekre alapozva a szerzők megpróbálják felnyitni a laikusok szemét is, hogy mind a mai napig egy intézményesített nyelv- és történelemhamisításnak vagyunk az áldozatai. Ezzel a könyvvel egy teljesen új korszak kezdődik a magyar őstörténet megítélésében.

http://corpuscuit.us/jom/index.php?option=com_content&view=article&id=215:smagyarok-azerbajdzsanban-&catid=34:toertenelem&Itemid=50