Szeretettel köszöntelek a Elfeledett Keleti Magyarság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfeledett Keleti Magyarság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfeledett Keleti Magyarság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfeledett Keleti Magyarság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfeledett Keleti Magyarság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfeledett Keleti Magyarság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfeledett Keleti Magyarság közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfeledett Keleti Magyarság vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
JAVÍTANI KELLENE A KORÁBBI TÉVEDÉSEINKET
Emberek vagyunk! A tudósok, a kutatók sem tévedhetetlenek. A korábbi korok kiváló szakemberei sem. Már csak azért sem, mert az előző generációnak számos olyan technikai eszköz, segédeszköz – ami ma teljesen általános és egyszerűen, könnyen használható – még nem állt rendelkezésére. Például ma egy információt ellenőrizni, könyvtárak mélyéből régi könyveket. kiadványokat előbányászni, az azokban rejlő adatokat, információkat újabb kutatási eredményekkel, hírekkel egybe vetni sokkal egyszerűbb, mint korábban volt. Ezért is érdekes az alábbi kis írás és az arra készült hozzászólás. Mert javítani kellene, ki kellene végre javítani pár korábbi tévedést, ami nehezíti a tovább lépést…
„A magyarság nyelve -
alapszókészletét, grammatikai rendszerét tekintve - vitathatatlanul finnugor,
ám honfoglalás kori népünk egész műveltsége, hadrendjük, személyi függésű
államszervezetük határozottan török jellegű: az Eurázsia északi sávjában élő
finn-ugor törzsek a társadalmi - kulturális fejlődésnek ezt a magasnak mondható
szintjét nem érték el. Hosszú ideig arra gyanakodtunk, hogy amennyiben egy szokás megtalálható a finnugor
rokonnépek körében, az ősi finnugor hagyaték a magyarságnál. Bizony, rosszul
okoskodtunk, ugyanis ez a megállapítás korántsem ilyen egyszerű: a műveltségi
javak nem okvetlenül vezethetők vissza az ősi múltba, annak vannak jóval
fiatalabb rétegei is. Olyan szokásokra utalok, amelyek esetében megragadható,
hogy csupán az ismertebb, késői történeti korokban gyökeresedtek meg egyes
finnugor népek körében, vagy esetleg már akkor honosodtak meg a magyarságnál,
amikor az kiszakadt nyelvtestvérei közösségéből és önálló életét élte. A magyarság
esetében e kérdés különösen élesen vetődik fel, hiszen tudván tudjuk, hogy
náluk török és iráni népelemek vegyültek az eredeti finnugor alapnépességhez.
Eurázsia egész területének áttekintése, beható történeti - régészeti -
etnológiai- vallástörténeti vizsgálata szükséges ahhoz, hogy e kérdésekben -
legalább valamelyest - tisztán láthassunk.
Számomra bizonyosságnak tűnik, hogy az általam
korábban felvázolt un. „kettős lélekhit” igen ősi, az őskorba visszanyúló
hiedelem a finnugorságnál, illetve a magyarságnál. De az ebből fokozatosan
kibomló szakrális világlátás - világkép, a különösen az erre épülő - a 9-10.
századból ismert, a honfoglalás kori temetőkben megragadható - sajátos
szokásanyag egyes elemei (mint amilyen az arclepel, a holtak tájolása:
másvilági útukra való indítása, a lovastemetkezés, az előkelők rejtve temetése
stb.) már műveltségünk frissebb rétegeiből valók. Hogy ezek mikor jelentek meg,
hová gyökereznek az antikvitásban, milyen műveltségi hatások eredményei, és
milyen hiedelmek rejtőznek mögöttük: mindez külön stúdiumok tárgya. Benkő
Mihályt magát rendkívül alapos kutatónak ismertem meg, az Antik Tanulmányokban
sajtó alatt lévő cikke (voltaképp hatalmas, szélesen hömpölygő tanulmánya)
gondolatokban és ötletekben igen gazdag, számos újdonságot és meglepetést
tartalmaz a honfoglalók arcleplével, maszkjával kapcsolatban, e téren
kitágította tudásunkat. Nyelvismerete - főként az oroszban és angolban való
jártassága, kommunikációs készsége -, a magyar és szovjet orientalista szakemberekkel
való kapcsolatai alkalmassá teszik arra, hogy a vállalt témában árnyaltabbá
eddigi ismereteinket. Alighanem külön ki kell emelnem, hogy a fiatalabb
nemzedéknek olyan nem éppen mindennapi tagja aki nem csupán könyvekből
tájékozódik, hanem a szakirodalom alapos ismeretében - mint egy új Stein Aurél
vagy Vámbéry Ármin - hajlandó hónapokat tölteni Keleten, nem éppen kedvező
életfeltételek között, azért, mert az érdeklődés fűti és ezt az áldozatot a
téma megköveteli, hiszen a szovjet publikációk javarésze meglehetősen gyarló a
minket érdeklő részletek szempontjából. Ez utóbbit is tekintetbe véve melegen
javaslom, hogy a Soros Alapítvány Bizottsága biztosítsa számára a kért
támogatás, hiszen bizonyára olyan hasznos - vallástörténetileg sem érdektelen -
munkával tuja majd Benkő Mihály gazdagítani szakirodalmunkat, amely még nemzeti
identitástudatunk szempontjából sem közömbös.”
Budapest, 1989. április 27.
Dr. Dienes István
(1995-ben elhunyt neves régész, a Magyar Nemzeti
Múzeum tudományos főmunkatársa)"
Nagy tisztelője vagyok Dienes István régésznek, de azt gondolom, hogy ebben a megállapításában, hogy „A magyarság nyelve - alapszókészletét, grammatikai rendszerét tekintve - vitathatatlanul finnugor, ám honfoglalás kori népünk egész műveltsége, hadrendjük, személyi függésű államszervezetük határozottan török jellegű…” attól tartok van néhány alapvető tévedés!
Az, hogy a régi magyarság nyelve főleg az „alapszókészletét, grammatikai rendszerét tekintve” finnugor lenne súlyos tévedés. Ezt nem, mint régész, vagy nyelvész állítom, hanem mint a török nyelveket értő és használó, gondolkodó ember! A magyar és a törökség nyelveiben (nyelvjárási szókészletében) több mint másfélezer hasonló, vagy azonos „alapszó” van. Olyanok, melyek nélkül pl. magyarul ma sem lehetne beszélni, megértetnie magát az embernek! Ezeknek a szavaknak java része a honfoglalást megelőző időszakban került a magyar nyelvbe. És él tovább máig is…
A grammatikát, vagyis a nyelvtant illetően is sok a hasonlóság a magyar és a törökség nyelvei között. Bár mindkettő – számos hatás, pl. az írásbeliség változásai miatt – óriási sokat változott, módosult az elmúlt ezer év alatt. De ha a közös alapokat próbáljuk vizsgálni, és lehántjuk a szavakról, a kifejezésekről az idő során rárakódott réteget/rétegeket meglepő dolgokra bukkanhatunk. Ennek alaposabb vizsgálatához azonban nem elég csupán a magyar és török nyelvek alapos ismerete, de az ezekre hatást gyakorló más nyelveket is legalább annyira kellene ismerni. És persze ismerni kellene a különféle érintett nyelvek alkotta kultúrát, írásbeliséget is! Sajnos azt tapasztalom, hogy a mai magyarországi kutatók sokszor még a régi (18-19. századi) magyar nyelvű szakirodalmat sem ismerik, azt ahol a Benkő Mihály által lefényképezett kipcsák-magyarok sírkövein olvasható cirill betűs „мадияр, мадьяр” kifejezéseket latin betűkkel madijarnak, vagy madjarnak írták. Arról nem is szólva, hogy mennyire hátráltatja a megértést ugyanennek a kifejezésnek, a magyar népnévnek az arab betűs, de nem feltétlen arab nyelvű, ugyancsak a kazakhisztáni sírfeliratokról ismert változata. Márpedig, mind a cirill írásos, mind a latin betűs, vagy arab írásjelekkel jegyzett népnév egy és ugyanaz fogalmat jelenti, a magyart! Erre az írásos bizonyítékokon kívül, a máig élő nyelvhasználati gyakorlat is alapvető érv. A keleti nyelvek nagy részében (arab, perzsa, török stb), de a régi orosz, ukrán nyelvben is találhatunk számtalan példát erre az említett (nem gy-betűs!) írásmódra.
Való igaz, hogy „honfoglalás kori népünk egész műveltsége, hadrendjük, személyi függésű államszervezetük határozottan török jellegű”! Azonban ennek deklarálásakor nem lehet (nem lenne szabad!) figyelmen kívül hagyni, hogy ez a műveltség, amint az elsőként egy másik neves régész dr. László Gyula (Múltunkról utódainknak. Püski Kiadó Bp., 1999.) könyvében leírta, az iszlám műveltség volt! Vagyis, a honfoglalásban részt vevő „Árpád vezette lovas nomád” népesség egy része török nyelvet beszélő, iszlám műveltséggel rendelkező, államalkotó (gazdaság megalapozó, katonákat adó) „keleti” népesség volt. Akiknek a nevét, tevékenységét, az ellenük hozott későbbi korlátozó intézkedéseket is ma már elég jól ismerjük. (Na, nem a tankönyvekből, hiszen ott csak elvétve tesznek róluk említést.)
A keleti magyarság – egészen pontosan az általam használt és bevezetett fogalom az - „elfeledett keleti magyarság” kutatása, történetének jobb megismerése érdekében, mindenképpen fontos lenne (a fentiekben érintett) alapvető fogalmat tisztázása. A Magyarországon tartott előadásaimon elmondottakkal, a http://elfeledettkeletimagyarsag.network.hu/ nevű weboldalon közétett videókkal, képekkel, írásokkal, linkgyűjteménnyel is ez a célom…
Dienes István, László Gyula, Tóth Tibor és Benkő Mihály kiváló tudósok és kitűnő munkát végeztek, de azt hiszem itt az idő: pontosítani kell a korábbi eredményeket és tovább kellene lépni… hiszen a keleten maradt magyarság történetének ismerete, megismertetése (nemcsak a Kárpát-medencében élő magyarsággal) de más népekkel is, elengedhetetlen szükséglet a mai még gyorsabban változó (globalizálódó) világban!
Ebubekir Ferenci magyarság-kutató
Isztambul
(2012. május 31)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!