Kazahsztán fővárosába, Asztanába, majd onnan Iránba tart az a napokban indult expedíció, melynek tagjai közel fél éven át mintegy 7000 kilométert tesznek meg lóháton szkíta és hun, valamint magyar és kun vonulási területeket érintve, sok helyen követve a Selyemút vonalát.

A csaknem hétezer kilométeres távot, és hét országot érintő utazást három lovas teszi meg történelmi népviseletben: Bencze István expedícióvezető, Chemez Farkas és Béres Sándor néprajzkutatók, ők az Eurázsiai Összefogásért Alapítvány lovas csapatát alkotják - olvasható a www.karpatmedence.net oldalon. Kalinovszkaja Szvetlana programkoordinátor autóval kíséri a lovasokat, a kazah résztávon Sípos László rováskutató is velük tart.
A három hagyományőrző az egész túra alatt korhű ruházatot visel, naponta 30-50 kilométeres távokat tesz meg, írja az MTI. A szkíta-hun időktől a honfoglalás korszakán át egészen az 1848-49-es szabadságharcig terjedő történelmi időszakokból választják ki öltözetüket és ehhez illő fegyverzetüket, melyeket szakértők és kézműves mesterek készítettek számukra.

A közel két esztendeje szerveződő és több mint 5 hónaposra tervezett Eurázsiai Történelmi Lovasút résztvevői Románián, Ukrajnán, Grúzián és Azerbajdzsánon keresztülhaladva a tervek szerint július elején érnek a nyolchetes kazah szakasz végére, a fővárosba: Asztanába.  A lovasok éppen az Asztana fennállásának évfordulójára rendezett ünnepségre érkeznek Kazahsztán fővárosába, amely egybeesik a kazah elnök, Nurszultán Nazarbajev születésnapjával. Nazarbajevet a Kunszövetség tiszteletbeli örökös kunkapitánnyá is választotta.

Asztanából Teheránba repülnek, majd további öt héten át lovagolnak egészen Shirázig. Az út történelmi jellege miatt a csapat szkíta és hun, valamint magyar- és kun-vonulási területeken halad végig, sokszor követve a Selyemút vonalát, írja az MTI. A magyar csapat a hazai és romániai szakaszt saját lovakkal teszi meg. Mivel a négylábúak határokon történő átjuttatása komoly nehézségekbe ütközne, így a távolabbi országokban helyben, vendéglátóik segítségével tesznek szert lovakra.

Az utat anyagilag is támogatja a Kazahok Világszövetsége, több magyarországi, illetve az út során érintett települések önkormányzata. Utóbbiak esetében többnyire nem pénzbeli támogatásról van szó: a települések szállást, ellátást, takarmányt és üzemanyagot biztosítanak majd a lovasoknak és a kísérő autónak - fejtette ki az MTI-nek Bencze István. Az expedícióvezető hozzátette: az út közösségi ügy, amelyből sokan, ha csak szimbolikus felajánlásokkal is, de igyekeznek kivenni részüket. 

Az expedícióvezető hangsúlyozta: zarándoklatukkal szeretnék felhívni a figyelmet a magyar, hun, szkíta és kipcsak népek közötti ősi, rokoni kapcsolatra, és ezzel erősíteni az eurázsiai kultúrszövetséget. Fontosnak tartják a közös gyökerek kutatását és tudatosítását, valamint azt, hogy ezek a népek megismerjék egymás kultúráját és szorosabbra fűzzék jelenlegi kötelékeiket. Emellett Magyarország népszerűsítése érdekében körülbelül 60 településen szerveznek hazánk történelmét és jelenét bemutató dia-, illetve filmvetítéseket, valamint több alkalommal tartanak lovas harcászati előadásokat.

Bencze István szerint az út lehetőséget teremt etnográfiai és írástörténeti kutatásokra, melyek keretében egyes településeken interjúkat készítenek a gazdálkodás és pásztorkodás aktuális helyzetéről, illetve rögzítik saját megfigyeléseiket. Az írástörténeti adatgyűjtéssel pedig bepillantást szeretnének nyerni a térség kutatásának legújabb eredményeibe, illetve igyekeznek szakmai kapcsolatokat kiépíteni a jelenkori kutatókkal.

Az expedíció kutatási céljai

A pásztortársadalmak legnagyobb részét az iparosítás, a fogyasztói társadalom illetve politikai döntések világszerte átformálták, sok esetben elpusztították. Az eurázsiai sztyeppe jelentős része azonban nem alkalmas a pásztorkodáson kívül egyéb mezőgazdasági tevékenységre. Ezeken a területeken a pásztorkodás túlélte a változásokat és alkalmazkodott. Az idomulás eredményeként a hagyományosban gyökerező, de attól eltérő új életforma és társadalom alakult ki, amiről azonban máig nem rendelkezünk átfogó képpel. Pedig ennek ismerete elősegíthetné más hagyományos pásztor életformák - például a magyarországi - hatékony fejlesztését.

A kutatás feladata, hogy átfogó bepillantást adjon a nyugati sztyeppe pásztortársadalmainak jelenkori és múlt századi életformájába a hagyományos állattartás korábbi és mai állapotának megismerésén keresztül.

I. Tájtörténet

Mennyiben tekinthető hagyományos alapúnak a mai sztyeppei pásztorkodás a vizsgált területeken? Mennyiben volt erőszakos illetve tudatos a változás?

II. Társadalomnéprajz

Milyen történelmi és személyes események játszottak közre a mai életforma és gazdasági rend kialakulásában? Mik a jövőképek? Hogyan értékelik a múltat?

III. Agráretnográfia

A jelenleg alkalmazott gazdálkodási eljárások és elvek megismerése. Haszonvételi formák, munkamegosztás, megélhetési stratégiák. Történtek-e kísérletek a hagyományokhoz való visszatérésre és ezek milyen eredménnyel jártak?

Anyag és módszer

A kutatás alatt az útvonal által érintett településeken interjúkat készítünk tolmács segítségével a gazdálkodás, azon belül a pásztorkodás mai helyzetéről. Illetve saját megfigyeléseinket terepnapló, film és fotódokumentáció formájában rögzítjük.

Várható főbb eredmények

Kutatásunk tájtörténeti, társadalomnéprajzi és agráretnográfiai alapadatokkal fog szolgálni egy igen kiterjedt régióról.

I. Tájtörténet

A szovjet időszak előtti tájhasználat egyes elemeinek megismerése.

II. Társadalomnéprajz

Az szovjet életforma átalakító kísérletek, iparosítás, globalizáció hatása a sztyeppei pásztortársadalomra. A mai sztyeppei kultúra egységességének foka és területi eltérések megállapítása.

III. Agráretnográfia

A jelenleg ismert eljárások és elvek megismerése. Haszonvételi formák, munkamegosztás, megélhetési stratégiák.

A kutatási tervet Béres Sándor készítette, a kutatást Chemez Farkas és Béres Sándor végzi majd.

Forrás:  http://richpoi.com/cikkek/tudomany/7000-kilometer-nyeregben--tortenelmi-lovas-expedicio-azsiaba.html