A magyar történelem kérdőjelei (2.)

A magyar történelem egyik izgalmas (vagy talán a legizgalmasabb) kérdése, hogy mit köszönhet a magyarság Timur Lenknek? A hazai történész társadalom nem sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, lévén, hogy a magyarországi tudósok döntő hányada csupán a Kárpát-medencei nagy Magyarországot tekinti magyar államnak, nem sokat törődve a kaukázusi kis Magyarországgal. Azzal a Kuma-menti Magyarországgal, vagy más néven Kummagyariával, aminek fővárosát, Magyart, (más elnevezés szerint Mazsar, vagy Madjar; amit később Budjonovszknak neveztek el, és amit) Timur Lenk 1396 januárjában földig romboltatott.

Magyarországon (miután az iskolákban – tudomásom szerint –nem tanították/nem tanítják) viszonylag kevesen tudnak róla, hogy a Kárpát-medencei nagy Magyarországgal azonos időben létezett egy másik, egy kisebbik Magyarország is a Kaukázusban. Valószínűleg ezen a területen éltek azok a törzsek, illetve azoknak a törzseknek a leszármazottjai, akik az egymást követő hullámokban a Kárpát-medencébe érkező honfoglalóktól (vagy más értelmezés szerint honvisszafoglalóktól) lemaradtak, és a másiktól független, önálló magyar államot hoztak létre. Ez ugyanúgy királyság volt, mint a Kárpát-medencei Magyarország. A különféle keleti források mellett a római pápák levelei, továbbá az orosz régészek által megtalált épületmaradványok is igazolják létét.

Kummagyaria nevét az említetteken túl a pápai bullák, a régi utazók, történetírók, földrajztudósok leírásai is megőrizték. A Kaukázus hatalmas hegycsúcsainak északi lankáitól egészen a Manicsj folyóig terjedő egykori országot elsőként Chorenei Mózes, akit az „Örmény Herodotosznak” szoktak nevezni, írja le Arménia Földrajza című átfogó művében.  olvasható, amely mintegy. Ebben az1500 éve látott napvilágot látott művében a tudós felsorolja a hazája szomszédságában található népeket, köztük a Kaukázustól északra lakó Kum- vagy kumai-magyarokat is. A Kuma két partjára épült fővárost, Magyart/Madzsart az arab utazó és földrajztudós Abulféda (más átírás szerint: Abu-l’-fida) is említi 1321-ben. Pár évtizeddel később Ibn Battuta ad róla hírt al-madzs.r néven. Illetve később, romjaiban is több utazó látja, és tanúsítja, hogy az a magyarok városa volt.

A fentiekhez magyarázatként érdemes még hozzáfűzni, hogy a Kárpát-medencében megtelepedett hét törzs, amelynek a nevét is tudjuk, csak egy része volt a tizenhat törzsre tagolódott és az eurázsiai füves pusztán (más szóval a sztyeppén) vándorló, és egykor a Hun Birodalom kötelékébe tartozó magyarságnak. Ebből a tizenhat törzsből a többség, kilenc törzs lemaradt keleten. Feltehetőleg ezek egy része alapított államot a Kaukázusban, ennek a fővárosa volt Magyar elnevezésű település, amelyet a Kuma folyó osztott ketté. (Hasonlóan, mint napjainkban Budát és Pestet a Duna!)

Muszlim források szerint a kaukázusi magyarság létszáma nagyjából 250 ezerre volt tehető, háborús veszély esetén húszezer lovast voltak képesek kiállítani. Ami a környező kaukázusi népek hadra fogható erejét tekintve is jelentősnek tekinthető. Valószínűleg ez azonban nem volt elég a teljes függetlenség megőrzéséhez, ezért a kaukázusi magyarság szövetségeseket keresett, de a „rossz oldalra” állt ezért mért rá csapást Timur Lenk. A kun-kipcsák törzsekkel szövetkező kaukázusi magyarság kapcsolatrendszerét – tudomásunk szerint – a hazai kutatók eddig nemigen vizsgálták. Még talán azt sem sikerült egyértelműen tisztázniuk a hazai szakembereknek, hogy keleten a magyarsággal kapcsolatosan hány féle, és milyen elnevezés maradt fenn. Tudomásunk szerint ezek: madjar, madijar, magar, madzsagar, macar, ΜАДИЯР, мадияр, мадьяр, ﺍلمجر (al-madzsar) mind az elfeledett keleti magyarság nevei lehetnek!

Van még további elnevezés is, ami a keleti magyarságra utal. Bíborban született VII. Konstantin bizánci császár megemlíti, hogy Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája mesélte neki, hogy „küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket”. Más forrásokból pedig azt is tudjuk, hogy a nyugati magyarság követek útján kapcsolatban állt a Kuma-vidékiekkel, de a 12-13. században már csak hagyományként maradt fenn, hogy vannak keleten maradt magyar testvéreink. A bizánci források egyébként „szávártohi aszpalohi”-nak, vagyis rendíthetetlen szávárdoknak nevezték a kaukázusi magyarokat. Innen a „szávárdmagyar” elnevezés!

Mit köszönhet a magyarság Timur Lenknek? Nagy valószínűség szerint csak azt, hogy a kaukázusi rokonaink neve nem merült teljesen feledésbe. Ha belegondolunk, talán ez se semmi, hiszen a kaukázusi magyarság Timur Lenk támadásait követően szétszóródott: igaz nyomaik fellehetők, a dagesztáni, az azerbajdzsáni, grúziai, majd valamivel később a trapezunti (mai trabzoni) területeken. Ez utóbbi helyen a Török Köztársaság kikiáltása előtti időkben, több magyar helységnév is ismeretes volt. Például Magyarkút (macarkuyu = madzsarkuju) és hasonlók. A korábbi századokban Bendeffy László, Tardy Lajos, Gombocz Zoltán, Hatvani Turkoly Sámuel, Szentkatolnai Bálint Gábor, Klapoth Gyula, Besse János Károly, Jerney János (1800–1855), Hamit Zübeyir Koşay (1898-1984) foglalkozott ezzel a témával. Újabban pedig a Mübariz Helilov - Nyitray Szabolcs szerzőpáros.

A magyarság története/történelme sokkal-sokkal árnyaltabb, és összetettebb, mint eddig tudtuk!