SZAPORODÓ KÉRDŐJELEK (1.)

Ma már egyre világosabb, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar történelemmel. Az évszázados (vagy évezredes) ferdítések, torzítások már azok szemét is szúrják, akik vagy egyáltalán nem, vagy csak keveset foglakoznak a történelemmel. A magyarság legrégibb (és persze a legújabb kori) története, történelme is tele van ellentmondásokkal, fekete foltokkal. Itt van elsőnek például a tatárjárás kérdése, amelynek már az elnevezése is ellentmondásos, hiszen a mongolok támadását, európai hadjáratát nevezték el tatárjárásnak. Még valami magyar szólásmondás is keletkezett a „kutyafejű” tatárokról…

Persze nemcsak a „tatárjárás” elnevezés, hanem az események leírása, a történtekből levont következtetések is ellentmondásosak. A hazai szerzők (a zsidó, vagy keresztény történészek, kutatók) elég sajátosan foglalkoztak ezekkel a dolgokkal. Hogy miért, az érhető, hiszen céljaiknak nagyon is megfelelt az a korábban kialakított, majd folytonosan felszínen tartott torzkép, ellenségkép, ami egyértelműen gyűlölettel telt ellenségként nevezi meg és tünteti fel a „keleti hódítókat”. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb. Kiváltképp pedig nem lehet csupán két színnel, fekete-fehérrel ábrázolni!

Például azon alighanem még senki sem gondolkodott el, mi lett volna, ha IV. Béla (mondjuk) nem öleti le Batu kán levélhordozóit, hanem emberi hangon válaszol az ázsiai uralkodótársnak. A nagy kán ugyanis nem Magyarországot akarta meghódítani, elpusztítani, mint ahogy az olvasható a keleti forrásokban, például M. Baron C. D’Osson, az 1779-ben Isztambulban született szerző, „Mongol történelem” (Moğol Tarihi. IQ Kültür Sanat Yayıncılık. İstanbul, 2006) című munkájában. Ha Juliánusz barát valóban megvitte a hírt Magyarországra és nem csak a római pápának számolt be keleti útjáról, akkor a magyar királynak tudnia kellett róla, hogy a keletebbre élő magyarságnak már vannak hírei, információi a mongolokról. Annál is inkább mivel más forrásokból azt is tudni lehet, hogy a mongol kán udvarában/udvartartásában is megfordultak olyanok, akik beszélték a magyar nyelvet. Ezek persze nem Kárpát-medencei magyarok voltak, hanem a keleten maradt rokonság, a nyugati magyarok által elfeledett keleti magyarság.

A folytatás itt olvasható:

http://macarcaislamtarihi.blogspot.com/2010/10/felemas-magyar-tortenelem.html